1. Aranypolgár /Citizen Kane/ (1941)
Orson Welles klasszikus mesterműve egy megalomániás és nárcisztikus médiamágnás életét és pályafutását kíséri nyomon. A főszereplő, Charles Foster Kane személyes boldogságát keresi, amelyet a politikában talál meg. Médiabirodalmával politikai szereplővé válik, majd maga is elindul New York állam kormányzói székéért. A film sok érdekes kérdést görget maga előtt a politikai vezetésről, perszonalizációról és a bulvárosodásról. Ráadásul Donald Trump kedvencéről beszélünk, amelyből a kampány alatt is merített.
„A legkevésbé amerikai dolog, amit valaha láttam” fogalmazta meg ítéletét John Wayne erről a rendhagyó westernről. A négy Oscar-díjat nyert film, amely valós időben mutatja be egy városi rendőrbíró és egy bűnöző banda konfliktusát, komolyabb politikai mondanivalót fogalmaz meg. Carl Forman forgatókönyvével tudatosan kívánt kritikusan reflektálni a McCarthy-éra kommunistaellenes boszorkányüldözésére. Gary Cooper által megformált főhős kénytelen egyedül szembe nézni a várost fenyegető veszéllyel – ahogy az amerikaellenes tevékenységgel megvádoltak is tették. Régi barátai elpártolnak tőle, a közösség közönyösen szemléli sorsának alakulását, és az egyház sem nyújt támogatást. A film a western műfaj klasszikus gondolatait vitte filmvászonra: az individualizmus, a (politikai) kötelességek, valamint a politikai és morális erények. Érdekes módon a keletkezésének körülményeivel ellentétben elsősorban a jobboldali politikai közösség kultuszfilmjévé vált.
3. Tizenkét dühös ember /12 Angry Men/ (1957)
Ennek a tárgyalótermi drámának középpontjában 12 névtelen esküdt áll, akiknek feladatuk ítéletet hozni egy gyilkossági ügyben. A film az igazságkereső tanácskozásra fókuszálva expliciten a demokrácia egy modelljét, a deliberatív demokráciát vázolja fel. A történet különösen tanulságos lehet a politikai cselekvés megértése szempontjából. Bár steril körülmények között, de nyomon követhetjük, miként alakulhat ki a vita során egy konszenzusos döntés. A 1939-es Becsületből elégtelen címet viselő filmmel együtt ezt tekinthetjük az amerikai demokrácia eszményi megjelenítésének a filmvásznon, amelyről napjainkban igen ellentétes képet kaphatunk (gondoljunk csak a Kártyavár című sorozatra).
4. Az oroszlán télen /The Lion in Winter/ (1968)
A történet II. Henrik és Eleonóra királyné, valamint három fiuk, Richárd (az Oroszlánszívű), John (Földnélküli János) és Geoffrey küzdelméről szól. Család, politika, vezetői alkalmasság (és alkalmatlanság), külpolitika, szerelem, hűség, államérdek - minden együtt van. Egyszerre könnyed és nehéz, a ravaszság, a szellemesség, a nagyvonalúság és a kicsinyesség megannyi kitűnő esettanulmánya. A ma divatos politikai kultsorozatok méltó elődje.
A magyar és kelet-európai politikai filmek döntő része a diktatórikus hatalmak működéséről szól, sok esetben arra is csak egy áthallásos, nagyrészt szatirikus módon volt lehetőség. Ezeknek a szatíráknak a csúcspontja A tanú, amely mellett ugyan még számos más műfajilag hasonló film is készült (például a Nagyrozsdási eset, Fügefalevél), de ez a film, aminek részletei a közbeszédbe is átkerültek. Bármikor, bármennyiszer újranézhető.
6. A királynő /The Queen/ (2006)
A film Diana hercegnő váratlan halálát követően II. Erzsébet, a királyi család és a frissen választott brit miniszterelnök (Tony Blair) reakcióját dolgozza fel. Voltaképpen azt mutatja, hogy egy exogén sokk okozta válságot miként kezelnek politikai vezetők. Képet kapunk az érzelmek és a politika kapcsolatáról, de a film jól illusztrálja a politika mediatizációját is.
Politikai thriller egy okos nő főszereplésével, ami a stratégiaalkotás, a politikai játszmák és interakciók világába vezet be. A történet nagyon amerikai, hiszen a fegyverlobbi körül zajlanak az események. A politikával kapcsolatos morális dilemmák és a politika befolyásolása azonban univerzálisan érvényes kérdések.
A bejegyzés megszületésében közreműködött: Körösényi András, Balázs Zoltán, Micsinai István, Szabó Gabriella és Metz Rudolf.