Magyarország húsz éve az Európai Unióban két időszakra osztható. Az első hat-hét évben, az ún. tanulási fázisban, az EU-s követelményeknek való megfelelés, a magyar közpolitikai intézmények harmonizációja és a folyamatos európai piaci integráció volt jellemző.
Ebben az időszakban a szocialista-liberális kormányzat EU-párti álláspontot képviselt, és nem kérdőjelezte meg az Unió közpolitikai kompetenciáját. A 2008-as globális pénzügyi válság viszont különösen súlyosan érintette Magyarországot, magasra szökő államháztartási hiányt és a külföldi hitelek elapadását produkálva. Az uniós tagság és az EU-val, valamint az IMF-fel kötött készenléti megállapodások nélkül a válság súlyosabb lett volna és a gazdasági kilábalás is tovább tartott volna.
Bár az EU a globális pénzügyi válság idején védőövet nyújtott Magyarországnak, ez fordulópontot jelentett az ország és az EU viszonyában. 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz elsöprő győzelmet aratott az országgyűlési választásokon. Az Orbán-kormány euroszkeptikus retorikát alakított ki, több közpolitikai kérdésben megkérdőjelezte az EU mandátumát és nyíltan kritizálni kezdte az Európai Uniót.
Ez az egyre ellenségesebb politikai retorika meglepő módon politikai kontinuitást takar. A kötelezettségszegési eljárások adatai azt mutatják, hogy Magyarország általában eleget tesz a tagságból fakadó kötelezettségeinek és ebből a szempontból nem tér el más tagállamoktól.
Az Európai Unió Bírósága által elbírált ügyek ugyanakkor rámutatnak, hogy vannak területek, ahol a magyar jogszabályok nincsenek összhangban az uniós kötelezettségekkel. Ide tartozik az uniós menekültügyi politika végrehajtása, valamint a magyar adó- és környezetvédelmi jogszabályok. Így az elmúlt évtizedben Magyarország EU-tagságát az egyre euroszkeptikusabb politikai retorika, illetve az uniós joggal való általános megfelelés kettőssége jellemezte.
Az eredeti cikk itt olvasható (ANGOL NYELVEN): LINK