A választási programok a rendszerváltástól kezdve a hazai választások szokásos kellékei. Ezekben a pártok reagálnak azokra a kihívásokra, amelyeket maguk előtt látnak, ígéretek formájában jelzik, hogy hatalomra kerülve milyen módon oldanák meg a problémákat és milyen területeken hajtanának végre fejlesztéseket. Habár a médiában és a választópolgárok véleményeiben gyakran jelenik meg az az igény, hogy a kampányok ne legyenek (túlságosan) durvák, a pártok a versengés során ne egymás legyőzésére, hanem a megvalósítandó közösségi célokra fókuszáljanak, vagy az, hogy a pártok tegyék világossá, mihez is kezdenének a kormányzati hatalom birtokában, a választási programokkal foglalkozó szakirodalmak eredményei azt mutatják, hogy a programok nem gyakorolnak különösebb hatást a szavazókra.
A 2018-as kampányt sem írhatjuk le a programok és ígéretek versenyeként. Miközben a kormányzás folytatására jó eséllyel készülő Fidesz 2014 után ezúttal sem hozott nyilvánosságra programot, az ellenzéki pártok pedig hiába tették ezt meg, a kampányukat több okból sem tudták majdani kormányzásuk bemutatására fordítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenzéki pártok programjai teljes mértékben irrelevánsak lennének a 2018-as kampány megértése szempontjából, és azt sem, hogy a Fidesznek ne lettek volna választási ígéretei. Ha nem csak az egységes szerkezetű, egyetlen dokumentumban kiadott választási programot tekintjük forrásnak, a Fidesz esetében is találhatunk értelmezhető elköteleződéseket – az alábbiakban röviden ismertetett kutatásban például a párt hivatalos honlapjának kampányidőszakban kiadott közléseiből azonosítottunk ígéreteket.
Az öt (közös lista esetén tíz) százalékos listás küszöböt elérő pártok 2018-ban 4726 darab ígéretet tettek, azaz nem ennyiszer ígértek valamit, hanem ennyi különböző ígéretet fogalmaztak meg. Ez a szám a korábbi választási kampányokhoz képest viszonylag magas, látszólag tehát 2018-ban a pártok sokat tettek azért, hogy a választói igényeknek és elvárásoknak megfeleljenek. Az említett elvárásokat a politikatudomány a mandátumelmélet keretei között igyekszik megmagyarázni, amikor azt vizsgálja, hogy a választási ígéretek – és a feltételezetten ezek alapján leadott szavazatok – milyen mértékben kötik meg az egyébként szabad mandátummal rendelkező kormányoldali többségek kezét, azaz, hogy mennyire számon kérhetőek és mennyiben teljesülnek azok az ígéretek, amely alapján a kormányok a választóktól felhatalmazást kapnak az ország irányítására.
1. táblázat: A pártok ígéreteinek száma
|
DK |
Fidesz |
Jobbik |
LMP |
MSZP |
Párbeszéd |
|
|
Ígéretek száma |
167 |
273 |
1606 |
1124 |
496 |
1060 |
|
Program hossza (oldalak száma) |
8 |
- |
68 |
66 |
24 |
70 |
|
Egy oldalra jutó ígéretek száma |
20,9 |
- |
23,6 |
17,0 |
20,7 |
15,1 |
|
Száz szóra jutó ígéretek száma |
19,5 |
- |
5,8 |
8,1 |
8,1 |
5,8 |
Kutatásunkban azt is vizsgáltuk, hogy a 2018-as választási kampányban a pártok ígéretei mennyire voltak konkrétak (specifikusak, azaz a kormányzati teljesítés során egyértelműen számon kérhetők), valamint, hogy az ígéretek milyen módon oszlottak meg az egyes szakpolitikai területek között, azaz mely területek voltak inkább vagy kevésbé fontosak az egyes pártok számára.
Elsőként megvizsgáltuk, hogy mennyire koncentrálódnak az egyes pártok ígéretei néhány szakpolitikai terület körül, azaz, arra voltunk kíváncsiak, hogy a választási ígéretek kirajzolnak-e valamiféle karaktert a pártokkal kapcsolatban. Egyéb megközelítések mellett ennek megállapítására a politikatudomány egy másik területéről, a pártrendszerek vizsgálatának köréből kölcsönöztünk vizsgálati módszert. A pártrendszerek fragmentáltságát mérő pártok effektív száma a szavazatarányok vagy mandátumarányok alapján azt mutatja meg, hogy az adott választási eredmény hány egyenlő erejű párt eredményének feleltethető meg (hány „effektív” párt van a pártrendszerben). Ezt az ígéretekre alkalmazva megadható, hogy hány „effektív” szakpolitikai terület van, azaz a pártok ígéreteinek szakpolitikai terültek szerinti eloszlása hány olyan szakpolitikai területnek feleltethető meg, amelyek között egyenlően oszlanak el az ígéretek.
2. táblázat Az ígéretek szakpolitikai területek szerinti koncentrációja
|
DK |
Fidesz |
Jobbik |
LMP |
MSZP |
Párbeszéd |
|
|
Szakpolitikai területek effektív száma |
13,49 |
13,71 |
20,14 |
19,80 |
18,98 |
18,56 |
Ahogyan a 2. táblázatból látható, a DK és a Fidesz ígéretei körülbelül 13-14 szakpolitikai területen oszlanának el egyenlően, a többi párt esetében ez a szám jóval magasabb: 19-20 terület jelenik meg. A különbség részben abból fakad, hogy ez a két szervezet a többitől eltérő karakterű ígéretcsokorral állt a választók elé: a Fidesz egységes programba nem foglalt ígéretekkel, a DK pedig egy kifejezetten rövid, de informatív programmal. A választási ígéretek alapján ugyanakkor az jól látható, hogy önmagában a szakpolitikai területek nem koncentrálódtak olyan mértékben, hogy egyik vagy másik pártot a kampányban tett vállalásai jól beazonosíthatóvá tettek volna.
Ha azt vizsgáljuk, hogy melyek voltak a pártok által legfontosabbnak tartott szakpolitikai területek, akkor az ellenzéki pártokkal kapcsolatban a médiakampányból is ismert témák köszönnek vissza: a DK, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd alapvetően jóléti és ellátórendszerekre vonatkozó ígéreteket tettek (szociál- és családpolitika, egészségügy, közoktatás, foglalkoztatáspolitika). Programprofiljaik alapján az ellenzéki pártok nem azon az alapon igyekeztek egymástól megkülönböztetni magukat, hogy egészen más szakpolitikai területekkel foglalkoztak, mindegyik ellenzéki szervezet hasonló területekre fókuszált programjában – igaz, a Jobbik programjában a gazdaságfejlesztés és az igazságszolgáltatás/elszámoltatás nagyobb hangsúlyt kapott, bár a szociálpolitika és az egészségügy e párt estében is fontosnak bizonyult.
A Fidesz kampányának jól ismert elemeihez képest első látásra meglepő, hogy ígéreteinek szakpolitikai csoportosításában az első két helyen a területfejlesztés és a közlekedés témái állnak. Olyan vállalásokról van szó, amelyek egy-egy település infrastrukturális fejlesztését állították középpontba. A kormánypárt a Modern Városok Program már bejelentett, de még meg nem valósított, vagy újonnan bejelentett elemeit ismertette, illetve ennek a programnak a falvakra, kistelepülésekre való kiterjesztését vállalta választási győzelme esetére.
A hagyományos választási programokat és ígéreteket talán maguk a választók sem vették túlságosan komolyan, a 2018-as választásban tett ígéretek mégis tanulságosak. Láthatóvá teszik, hogy a programok és ígéretek részben valóban a többi pártnak és szakértőknek szólnak, hogy mérlegelni lehessen a kapcsolódási és szétválási pontokat. Az ellenzéki pártok esetében ez a hasonló szakpolitikai területeken tett ígéretekben jelenik meg, a Fidesz esetében pedig abban, hogy hogy az országos médiakampány rendkívül fókuszált, migrációra kihegyezett szintje alatt helyi, materiális ügyekkel forduljon a választók felé.
___________________________________________________________
A témáról bővebben a 2018-as országgyűlési választást feldolgozó kötetben olvashat, amely Szabó Andrea és Böcskei Balázs szerkesztésében a Napvilág Kiadó és az MTA TK PTI gondozásában jelenik meg 2018 novemberében.
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.