Jennifer McCoy kutatásának legfőbb célja, hogy feltárja a politikai konfliktusok természetét 11 különböző országban (köztük Magyarországon is), és hogy feltérképezze a kártékony polarizáció demokráciára gyakorolt hatásait, hogy megtalálja annak lehetséges kezelési módját és ellenszerét. Kutatási eredményeinek ismertetése előtt McCoy Arlie Russell Hochschild könyvét, a Strangers in Their Own Land: Anger and Mourning on the American Right (Idegenek a saját földjükön: Harag és Gyász az amerikai jobboldalon) című művét mutatja be, amely a polarizáció jelenségét ismerteti az amerikai társadalomban, hiszen a megosztottság kérdése az Egyesült Államokban korábbi történelmi időkre visszatekintő jelenség. A könyvet elméleti alapként kezeli gondolatmenetében, és érveléséhez hozzáteszi, hogy az ágencia, a politikai vezetés jelentős szerepet játszik a kártékony polarizáció előmozdításában, így azt elsősorban elitvezérelt jelenségnek tartja. A megosztottság létrehozásának eszköze a polarizáló retorika, amelyben az állampolgárok negatív érzelmeit (harag, illetve szorongás) aknázzák ki a politikai vezetők annak érdekében, hogy számukra kedvező – de a társadalom számára káros – politikai helyzetet teremtsenek, miközben ellehetetlenítik az elszámoltatási csatornák hatékony működését. Az ártó szándékkal konstruált diskurzusok tartalma társadalmanként változik: a kommunikatív panelek vonatkozhatnak vallási vagy kulturális értékek között fennálló különbözőségekre, a város és a vidék között fennálló ellentétekre, vagy ideológiai törésvonalakra. A polarizáló retorika alkalmazásának egyik módja az ún. formáló ellentét, amelynek lényege, hogy a kártékony polarizációt alkalmazó politikus antagonisztikusan megosztja a politikai közösséget azon kérdés mentén, hogy ki képes a közösség autentikus képviseletére, és a narratívába nem illeszkedő személyt hitelteleníti, illetve veszélyként, fenyegetésként jeleníti meg a politikai közösség fennmaradására. A másik gyakran alkalmazott stratégia a mobilizációs taktika, amelynek értelmében az alkotmányos elvek szerint működő intézményeket a vezetők alkotmányellenesen, saját akaratuknak megfelelően működtetik, és ezzel elzárják a választói felelősségre vonás, illetve elszámoltatás lehetőségét, egyúttal állandósítják a politikai különbségeket és a kibékíthetetlen ellentéteket fenntartó politikai diskurzust.
A makroszintű okokon túl McCoy a populista attitűdöket előmozdító egyéni szintű okokat is vizsgálja kutatásában; kísérleti módszerével az érzelmek szerepét veszi górcső alá, hogy feltárja azok szerepét a kártékony polarizáció és a populista politika fenntartásában. Amerikai nemzeti mintán alapuló online kísérleti eredményekre alapozva megállapítja, hogy a méltatlan bánásmód, illetve a megbántottság érzése növeli a populista politikai értékválasztások valószínűségét. A választók politikai preferenciáinak vonatkozásában figyelemreméltó különbséget talál a Demokraták és a Republikánusok között: míg a Republikánusok támogatják a bizonyos mértékű erőszakos fellépés alkalmazását igazságtalanság elszenvedése esetén (ahogy ez gyakran szerepel a populista vezetők retorikájában), addig a Demokratáknál ez a trend nem megfigyelhető, vagyis a két pártos csoport eltérő politikai viselkedéssel jellemezhető a populizmusra való fogékonyságnak ebben a dimenziójában. Teszteli a szolidaritás hatását is kísérletében, és arra a következtetésre jut, hogy a szolidaritást előmozdító ingerek ugyan növelik a hála érzését, de azok nem csökkentik a populista attitűdök intenzitását. Jövőbeli kutatásában azzal a kérdéssel kíván foglalkozni, hogy az emberiesség, a közös emberi sors érzése hogyan hat a populista attitűdökre, hogy megtalálja a populista érzelmek deaktiválásának módját.