Közel 30 év távlatából a rendszerváltást már más perspektívából nézzük. A média hatása miatt az eltérő közpolitikai döntések nem csak az adott korban, de az azt követőkben is megváltoztatják az események narratíváját. Az újraértelmezést és a tisztánlátást Sebők Miklós könyve a pénzügyi alrendszer elemzésén keresztül igyekszik az olvasó számára lehetővé tenni.
A narratíva megváltozásának kapcsán három témakört tárgyaltak a könyvbemutató résztvevői. Elsőként a korszak eltérő kormánypolitikáinak bal - és jobboldali megítélését tisztázták. Majd a középosztály és az elit szerepét vizsgálták a magyar kapitalizmus kialakulása óta eltelt időszakban. Ezt végül a közelmúlt politikai irányváltásának elemzése követte.
A kötet szerzője, Sebők Miklós pénzügypolitikai szemszögből három korszakra osztotta Magyarország rendszerváltás utáni történetét. Az első egységet a bankprivatizáció időszaka határozta meg, amely jól mutatja a politikai pólusok közötti narratívafüggő értelmezést. Ezzel kapcsolatban kérdéses, hogy a külföldi kizsákmányolás, illetve a pozitív tőke- és tudástranszfer közötti sávban hol található objektív nézőpont. A második szakasz, a 2002 és 2004 közötti gazdaságpolitikai fordulat megítélése szintén nem egyértelmű. A kormányzati kiadásnövekedést ellenpontozza, hogy a kormányzat a rendszerváltás igazságtalanságait igyekezett korrigálni. A 2010 utáni harmadik periódus megítélése pedig már a korrupcióval kapcsolatos aktuálpolitikai viták miatt sem egyszerű. Pogátsa Zoltán a pénzügyi alrendszertől független, a párthovatartozástól függő értelmezéssel egészítette ki az elhangzottakat: a jobboldali interpretáció a 2010 utáni eseményeket a rendszerváltás eszméihez való visszatérésként értelmezi. Ezzel szemben a baloldalon a második Orbán-kormánnyal kezdődően a nyugatosodás és a modernizáció eredményeinek folyamatos leépítését látják. Az események szintetizálását az is nehezíti, hogy a korábbi szakpolitika-alkotók a kormányváltások után gyakran elemzőként folytatták karrierjüket, és későbbi írásaikban felnagyítják a közpolitikai „volt és van” közötti kontrasztot.
Medgyessy Péter ezek után kiemelte, hogy az események megítélése elsősorban a polgári középosztály értelmezésétől függ, és a rendszerváltás után ez a társadalmi réteg Magyarországon nagyon szűk volt. Az eszméket az eltérő politikatörténeti hagyományokkal rendelkező nyugati társadalmakból kellett importálni, aminek köszönhetően kialakult az általa „kölcsönzött középosztálynak” nevezett réteg. Mint Pogátsa Zoltán kiemelte, a középosztály megteremtésének módja politikai hovatartozás függvényében nemzetközi szinten is jól meghatározott. A jobboldali kormányzatok jellemzően a már meglévő középosztályt erősítik, míg a baloldali kormányzatok célja a társadalmi mobilitás erősítése és így a középosztály kiszélesítése jóléti redisztribúció és humántőke beruházás által. Ez Magyarországon minden kormányzat számára lehetetlen feladatnak tűnt, amire bizonyíték, hogy az ezredforduló óta nincsenek statisztikák a társadalmi mobilitás mértékéről. Pogátsa szerint a mindenkori kormányzatok a demokrácia őrének szerepét a középosztály helyett inkább az elitekre és a nagytőkésekre akarták bízni.
Az új elit megteremtése azonban szintén hosszú feladatnak bizonyult. Sebők Miklós Debreczeni József Orbán Viktor című könyvére utalva hozzátette, hogy az elitcsere kérdése többször is felmerült a rendszerváltás után. Orbán szerint Antall József politikájának legnagyobb hibája éppen az volt, hogy nem vitte véghez ezt a folyamatot. Medgyessy Péter ezt egy anekdotával egészítette ki, felidézve, hogy a 2002-es kormányváltás során Orbán Viktor személyesen is saját mulasztásaként értékelte az elmaradt elitcserét: „Hibát követtem el. Többet nem fogok.” – mondta utódjának. A probléma szintén előkerült Pogátsa Zoltán visszaemlékezésében, akinek a 2002-es fideszes választási vereség után Deutsch Tamás egy alkalommal szintén az elitcsere hiányát jelölte meg a vereséghez vezető egyik okként.
Kérdés, hogy miért a 2010-es nagyarányú Fidesz győzelem után, és miért nem az első Orbán-kormány alatt zajlott le a folyamat, ha Orbán már Antallnak is felrótta ezt a hibát? Sebők szerint 1998 és 2002 között Orbán Viktor még nem döntötte el, hogy véghez viszi-e a neoliberális fordulatot. A korábbi szakértők, mint Chikán Attila vagy Járai Zsigmond csak az ezredfordulót követően kezdtek háttérbe szorulni és ekkor kapta meg miniszteri tisztségét Matolcsy György. Pogátsa felhívta a figyelmet, hogy ennek nemcsak belpolitikai okai vannak. Véleménye szerint 2010-ig még marginális szerepben voltak azok a populista politikusok, akik mintaként szolgálhattak volna. Medgyessy Péter ezen felül kiemelte, hogy Orbán Viktor sikerének két feltétele volt. Egyrészt kapott nyolc évnyi felkészülési időt a kormányzásra, ami alatt kiépült a Fidesz szellemi háttere másrészt az őszödi beszéd lehetővé tette a későbbi fölényes győzelmet a 2010-es választásokon.
A kiépülő új pénzügyi elit és a közpolitikai gondolkodás részletes elemzése megtalálható a Sebők Miklós Paradigmák fogságában: Elitek és ideológiák a magyar pénzügyi kapitalizmusban című könyvében.