Az amerikai történelem korszakokra bontásának dinamikája egy fejlődő történelemszemléletet mutat. Míg a jelenleg kanonizált felbontás első korszakai nagyban építenek vallási elgondolásokra, később a vallási színezet eltűnik a periodizációból. Rogan Kersh a Polity 2005-ös számában a mellett érvel, hogy az amerikai történelem első két korszaka (Amerika felfedezése és megalapítása) a bűn és az újjászületés motívumára és kettősségére épít. Amerika volt az ’új világ’, míg Európa az ’ó’, öreg kontinens. A gyarmati időszak után, az amerikai szabadságharc (és szimbolikusan 1776) nyitott új ’korszakot’ az amerikai történelemben. Míg a gyarmati múlt a korrupciót és a hatalom illegitimitását jelképezi („nincs adózás képviselet nélkül!”), az Amerikai Egyesült Államok megszületésével egy új, a szabadságra épülő korszak veszi kezdetét. Mint ahogy említettük a bevezetőben, az amerikai történelem ezen felfogása meg lett kérdőjelezve – az 1619 Projekt szerint az iskolákban nem az 1776-os szabadság szemléletet, hanem a rabszolgaság elnyomását kellene tanítani, mit Amerika megszületését megalapozó eseményt.
.jpg)
Az amerikai történelem következő korszakainak a periodizálását már nem ez a vallási motívumokon alapuló kettősség, hanem a történelmi ’hősök’ határozzák meg – ezen szemléletváltással a korszakokra bontás vallási színezete is fokozatosan kifakul. Elnökök (pl George Washington, Thomas Jefferson vagy Benjamin Franklin) és más jelentős történelmi szereplők (pl Alexander Hamilton alapító atya) vannak kiemelve ebből a korszakból; ezek a személyek úgy vannak beállítva, mint az egyes korszakok ’reprezentatív’ és meghatározó figurái. A történelmi ’hősök’ kihangsúlyozása már a történelem lineáris felfogására utal. Ahelyett, hogy a bűn és újjászületés körforgásaként lenne felfogva a történelem, most már az egymást követő és egymásra épülő korszakok folytonossága vannak kihangsúlyozva. Az utolsó történelmi hős ebből a korszakra bontásból: Abraham Lincoln. Hasonlóan 1776-hoz, a történelem ezen ’történelmi hősökön’ alapuló felfogása is támadás alá került. Thomas Jefferson személye és megítélése – mivel rabszolgatulajdonos volt – már régóta vita témája. A legújabban megkérdőjelezett alakja az amerikai történelemnek maga Abraham Lincoln. Megítéléséről a vitát részben egy washingtoni szobor váltotta ki (egy hasonló bostoni szobrot már eltávolítottak a köztérről), ahol Lincoln egy a lábainál térdelő volt rabszolgával látható. A szobor alakjainak ezen elrendezését sértőnek találták, így az is felmerült, hogy Lincoln-ról elnevezett san franciscoi iskolákat átneveznek.
A polgárháború és az azt követő időszak új periodizációs korszakot nyitott az amerikai történelemben. Ez az új periodizáció, ami háborúkat és gazdasági eseményeket állít a korszakbontás középpontjába, újra előhívta a történelem ciklikus értelmezését. De ahelyett, hogy ennek a körforgásnak vallási színezetet adna, most már szekuláris és empirikus alapokon nyugszik ez a ciklikus történelemfelfogás. Ennek szellemében a ciklikusság alapját a gazdasági fellendülés és hanyatlás, konzervatív és liberális politikai korszakok váltakozása adja meg.
Ebben a korszakértelmezésben már a két nagy párt (Republikánus és Demokrata) is nagy szerepet kap. Mint ahogy Elizabeth Sanders írja a Polity-ban megjelent írásában, a politikai pártok átrendeződései (realignment), mármint az egymást követő republikánus és demokrata mandátumok is nagyban befolyásolják azt, hogy hogyan gondolkodunk az amerikai történelem egyes időszakairól. Nemcsak másfajta kül-és gazdaságpolitikát tulajdonítunk ezeknek a pártokhoz köthető korszakoknak, hanem részben egymással ellentéteseknek is tekintjük őket.
Ebben az utolsó ’típusú’ korszakértelmezésben, természetesen az afroamerikai polgárjogi mozgalom kiemelt szerepet játszik. A hagyományos, ’kanonizált’ így iskolákban is tanított értelmezés szerint a mozgalom fő gondolkodója és kiemelkedő alajka Martin Luther King volt. Természetesen a Black Life Matters-höz és a hozzá köthető alternatív történelemszemlélet ezen történelmi személy megítélését sem hagyta vitatlanul. Míg Martin Luther King a rasszok békés együttélését és a szabadságjogokért történő harc békés, erőszakmentes lefolytatásáért küzdött („van egy álmom…”!), Malcolm X, aki az ’alternatív’ amerikai történelemszemlélet preferált alakja radikálisabb hangot ütött meg. Ő a fekete nacionalizmust, a jogokért történő akár erőszakos küzdelmet hirdette.
Míg Donald Trump július 4-i mount rushmore-i beszédében a maga speciális stílusában az amerikai történelem hagyományos értelmezését védelmébe vette, jelenleg nem egyértelmű, hogy az új adminisztráció hogyan fogja kezelni a felmerülő kihívásokat a történelem vitatható értelmezésével kapcsolatban. Így, hogy fog-e változni az amerikai történelem periodizálása és értelmezése, jelenleg nem ismert.
Zemplényi Lili - blogbejegyzése