Kiss Róbert blogbejegyzése
2012-ben a Chicagoi Egyetemen alapították meg az American Political Thought nevű folyóiratot, melynek létrejötte többek között azért is volt indokolt, mert olyan megközelítésből vizsgálja az amerikai történelmet, ami által képes feltárni azon kérdéseket, melyek fölött a politikatudomány egyéb irányzatai elsiklottak. Egyértelmű tehát, hogy az alapítók a korábban kialakult irányzatok által hagyott űrt próbálták kitöltetni, viszont egyes szerzők szerint a hiány pótlása mellett a régebbi irányzatokkal való együttműködés is gyümölcsöző eredményeket ígérhet. Az alábbi írásomban ezen szerzők gondolatmenetének főbb érveit szeretném ismertetni, valamint kitérek arra is, hogy a magyar politikatudomány számára milyen további lehetőségeket adhat egy hasonló vizsgálati módszer.
Az American Political Thought (továbbiakban: APT) mellett szintén amerikai politikatörténetet vizsgál az idősebb – 1986-ban alapított – American Political Developement folyóirat is, mely ugyan osztozik a kutatási területén fiatalabb társával, viszont az eszmetörténeti megközelítés helyett az intézményi megközelítést alkalmazza a tárgykör kutatásában. A folyóirat alapítói szerint a tudományos érdeklődés központjában a társadalmi folyamatok álltak, és ezek túlzott dominanciája okán volt érezhető a történti jellegű, intézményi szempontból vizsgálódó kutatások háttérbe szorulása, ezért is került megalapításra az American Political Development (továbbiakban: APD) narratívája.
Azonban a múlt politikai történéseivel kapcsolatban az APD számos esetben nem végez tökéletesen átfogó vizsgálatot, legalább is az American Political Thought szerzői szerint. Ezen szerzők foglalkozása széles spektrumon mozog, tehát egy interdiszciplináris közeg munkálkodik azon, hogy az amerikai politikai tradíció kérdéseit tárgyalja, mely a legváltozatosabb nézőpontokat képviseli. Fontos azonban, hogy ezen nézőpontok a történelem eszmetörténeti módszerének vizsgálatával élnek, s leginkább ebben találhatjuk az eltérést is a két irányzat között.
Az említett folyóiratok által létrehozott narratívák különlegessége tehát abban áll, hogy a politikatudomány módszereivel igyekeznek vizsgálni bizonyos történelmi eseményeket, időszakokat vagy intézményeket, ezáltal pedig újszerű kérdésköröket is feltárnak, amelyeket a történelemtudomány elmulaszthatott. Az irányzatok ugyan lineáris időfelfogással bírnak, mégis feltételezik, hogy a múlt történéseinek mélyebb vizsgálatával könnyebben megérthetjük a jelen problémáinak szerkezetét és adott esetben a megoldáshoz vezető út kikövezésében is hangsúlyos szerepet játszhatnak.
Szinte adja magát a kérdés, hogy amikor történeti jellegű kutatást folytatunk, melyik megközelítés vagy módszer bizonyul hatékonyabbnak – az eszmetörténeti vagy intézményi. A társadalomtudományokban megszokhattuk, hogy gyakran nem lehet egyértelmű választ adni, ez pedig esetünkben sem lesz másképp az említett kérdést illetően. Azonban megjelent hat tanulmány az APT 2014-es tavaszi számában, melyek egybevágó álláspontot képviselnek az eszmetörténeti és intézményi megközelítés együttes alkalmazásával kapcsolatban.
Mielőtt rátárnék a tanulmányok ismertetésére, a könnyebb érthetőség érdekében szeretném világossá tenni az intézményi és eszmetörténeti megközelítések, ezáltal az APD és az APT közötti különbségeket. Ahogyan már említettem az APD az intézményekre fókuszál, tehát azt vizsgálja, hogy egy adott intézmény ki- vagy átalakulása miként zajlott le, esetleg hogyan működött, vagy miként szűnt meg egy bizonyos történelmi kontextusban, meghatározó események hatására. Ezzel szemben az APT az amerikai történelem szereplőinek céljait, motivációit, valamint törekvéseit veti vizsgálat alá. Ezzel az intézményekkel kapcsolatos történések hátterét is képes feltárni és a miértekre válaszol. Alapvető céljaikban nyilvánvalóan különböznek, de mivel mindkettő az amerikai történelemből táplálkozik, így logikus, hogy a két narratíva segítheti egymást kutatási kérdéseik megválaszolásában.
Első ízben George Thomas írását mutatom be, melyben arról igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy az APD-nek számottevő haszna származna az APT-vel való együttműködésből, s ezen előnyöket, mint írása érveit elénk is tárja. A témával foglalkozó hat tanulmány közül azért esett a választásom az alábbira, mert általánosságban fogalmaz, s így sokkal több fontos szempontot tudok ismertetni, mintha egy történeti példával levezetett mély vizsgálatokat folytató tanulmányt hívtam volna segítségül. Thomas szerint az APD sokkal pontosabban tudná leírni és megérteni a fejlődést, ha az eszmetörténeti szempontokat is figyelembe venné az intézményiek mellett. Ezt azzal indokolja, hogy az intézmények ki- és átalakulásához vagy megszűnéséhez politikai eszmék, motivációk vezetnek. Thomas szerint az intézményi változások és maguk az intézmények megértéséhez is elengedhetetlenek az eszmetörténeti elemek. Az intézményi és politikai gondolkodás-változások állandó kölcsönhatásban vannak és szerepük is van egymás alakításában. Arról születtek már írások, miszerint előbbi miként alakítja az utóbbit, azonban Thomas ennek fordítottját szeretné előtérbe helyezni, ezáltal pedig sokkal érthetőbbé tenni az amerikai politikai fejlődést, mint folyamatot.
Másodsorban pedig Susan McWilliams tanulmányára szeretnék röviden kitérni, mely egyedülálló ajánlással él, ugyanis azt javasolja, hogy a történeti vizsgálatokban figyelmet kellene fordítani az APT-re épülő irodalomra is. A választásom azért esett erre a tanulmányra, mert a témával foglalkozó írások közül kiemelkedik, továbbá, tartalmazza a magyar politikatudomány számára leginkább hasznosítható meglátásokat is. Az írás tehát az irodalom bevonását szorgalmazza a történeti jellegű kutatásokba. Egyik kiemelendő aspektusa a „vesztesek” nézőpontjának megjelenítése, ugyanis a szerző megközelítésében a történelmet a győztesek írják, és a vesztes hangok sokszor nem tudnak megjelenni a politikai térben. Természetesen a szerző ezt az amerikai politikai térre érti, melyben a progresszív tudományos narratívák uralkodnak – bár véleményem szerint ebben eltér a magyartól, azonban az irodalom bevonását más szempontból hasznosnak tartom, de erről majd a következő bekezdésben. A tanulmány szerint a vesztesek álláspontjának tanulmányozásán felül, az amerikai politika „belső életébe” is bepillantást nyerhetnek a tudósok az irodalmi művek által, ezzel pedig mélyebb elemzéseket készíthetnek és korábban láthatatlan logikai kapcsolatok feltárására is lehetőségük lesz.
Az írásom zárásában pedig igyekszem meggyőzni az olvasót arról, hogy az említett amerikai folyóiratokban alkalmazott narratívák a magyar politikatudomány számára is tanulságosak lehetnek. Önmagában az politikai fejlődés, tehát az intézmények történeti vizsgálata segíthet megérteni számunkra a jelen politikai intézmények működését és létezésük célját, valamint a fejlesztésükkel kapcsolatban is hasznos információkra bukkanhatunk. A megértés mellett a ki- és átalakulásuk miértjét pedig az eszmetörténeti szempontú vizsgálatok tárhatják fel. Az említett narratívak a rendszerváltás előtti és utáni idők kérdéseinek feltárását is segíthetik. Vegyük példának az alkotmányt, mely a rendszerváltáskori pártok konszenzusaként jött létre. Ez esetben számos olyan változó van, ami érdemes lenne a tudományos vizsgálatokra: az erőviszonyok, egyes kiemelkedő alakok befolyása, de akár önmagában a végső megegyezéshez vezető út is.
McWilliams-szel egyetértésben úgy vélem, hogy az irodalom is számos témában nyithat meg új kérdéseket és a megválaszolásban is segíthet. Hazánk gazdag irodalomi művekben, s ami a szempontunkból különösen előnyös, hogy az irodalom krémje a politikának is aktív szereplője volt, így politikai jellegű gondolatoktól hangos írásokban bővelkedünk. Ezáltal számunkra is lehetségessé válhat a politika vagy akár a pártok első életének megismerése is. Az említett számos, praktikus megértést és izgalmas kérdéseket felvető előnyök mellett, e narratívák adaptálása azért is fontos lehet, mert a magyar politikatudomány talán túlságosan a rendszerváltást követő időszakra koncentrál, azonban ezen megközelítések az eddigi fókuszból kiesett, de izgalmas és tanulságos kutatási területek felé terelhetnék a kutatók figyelmét.