Medve-Bálint Gergő
Az Európai Unió keleti és déli térségének gazdasági fejlettsége hagyományosan elmarad a legfejlettebb tagállamokétól, ezért az EU déli és keleti felét tekinthetjük az EU – gazdasági értelemben vett – perifériáinak is. A 2008-as globális pénzügyi válság után e két periféria gazdasági növekedése alapvetően eltért egymástól, ezért a 2020-ban beköszöntő koronavírus válság eltérő állapotú piacgazdaságokra sújtott le. Míg a déliek korábban tapasztalt felzárkózása 2008 után megrekedt és visszájára fordult, addig a keletiek lassú ütemben ugyan, de közelítettek a legfejlettebbekhez. Az 1. ábra ezt a széttartó folyamatot ragadja meg, mely azt ábrázolja, hogy a négy nagy déli tagállam által alkotott országcsoport (Görögország, Olaszország, Portugália, és Spanyolország), a Visegrádi Négyek (V4), valamint a három balti ország egy főre jutó GDP-je vásárlóerő paritáson számolva hány százaléka volt Németország egy főre jutó GDP-jének 2009 és 2019 között. Az adatsor alapján a baltiak gyors ütemben zárkóztak fel, míg a déliek szinte zuhanórepülésben távolodtak Németország fejlettségi szintjétől, a V4-ek pedig főleg az évtized második felében lassú felzárkózásba kezdtek.
1. ábra: A három országcsoport egy főre jutó GDP-je Németország egy főre jutó GDP-jében kifejezve (%), 2009-2019
forrás: Eurostat (SDG_10_10) alapján saját számítás
Külön-külön az egyes országokra bontva a felzárkózás és visszaesés mutatóját, országcsoportokon belül is jelentős különbségeket fedezhetünk fel. A 2009-es évhez képest 2019-re mindegyik dél-európai ország távolodott a német GDP/fő szinttől, a legtöbbet a súlyos válságok által sújtott Görögország, a legkevesebbet Portugália. A baltiak mindegyike több mint tíz százalékponttal közeledett Németországhoz, míg a négy visegrádi országból hárman kisebb ütemű felzárkózást tapasztaltak, egyedül Szlovákia gazdasági fejlettsége esett némileg vissza a német szinthez képest 2019-re (2. ábra).
2. ábra: A három országcsoport tagjainak 2009 és 2019 közötti GDP/fő változása Németország GDP/fő-jéhez képest, százalékpontban kifejezve
forrás: Eurostat (SDG_10_10) alapján saját számítás
A fenti jelentős különbségek is azt sugallják, hogy a három országcsoport gazdasági növekedésének (vagy éppen stagnálásának) a hajtóereje különbözik, ez is adja a csoportosításuk alapját. A déli EU tagállamok fogyasztás-vezérelt piacgazdaságok, ahol a gazdasági növekedés legfőbb letéteményese a háztartások fogyasztásának és a kormányzati kiadásoknak a hitelből finanszírozott növekedése (erről bővebben lásd például Stockhammer 2016). A baltiak szintén fogyasztás-vezérelt piacgazdaságok, az ő esetükben azonban elsősorban a háztartások kiadásainak szintén hitelből finanszírozott növekedése és nem a kormányzat költekezése járul hozzá a növekedéshez. Ezzel szemben a V4-ek export-vezérelt piacgazdaságok, ahol a növekedés egyik legfontosabb letéteményese a feldolgozóipari (főleg járműipari) kivitel, melyért jórészt a térségbe betelepült külföldi tulajdonú vállalatok felelnek (erről bővebben lásd Ban és Adascalitei 2020; Bohle 2018).
3. ábra: A fogyasztás és a nettó export hozzájárulása a reál GDP növekedéshez (%) a 2008-as válság előtt és után a három országcsoportban
forrás: Baccaro és Pontusson (2016) alapján saját számítás az Eurostat AMECO adatbázis alapján országkódok: Cseh Köztársaság: CZ; Észtország: EE; Görögország: EL; Spanyolország: ES; Olaszország: IT; Lettország: LV; Litvánia: LT; Magyarország: HU; Lengyelország: PL; Portugália: PT; Szlovákia: SK
A 3. ábra a három országcsoport 2001-2007 közötti, tehát a világgazdasági válság előtti, valamint a 2011-2019 közötti, vagyis a válság lecsengése utáni időszak gazdasági növekedéséhez a fogyasztásnak és a nettó exportnak a hozzájárulását mutatja be. Az oszlopdiagramokról azt lehet leolvasni, hogy az adott időszak százalékban kifejezett átlagos reál GDP növekedéséből hány százalékpont volt a belső fogyasztás és a nettó export (vagyis a behozatal és a kivitel egyenlegének) hozzájárulása. Negatív érték azt mutatja, hogy az adott tényező „visszahúzta” a GDP növekedést, vagyis a fogyasztás csökkent vagy az import tartósan meghaladta a kivitel értékét.
Az ábrák alapján a balti államok növekedése mindkét időszakban fogyasztás-vezérelt volt, míg a kivitelük jelentősen elmaradt a behozataltól. A baltiak tehát az adatok tükrében is fogyasztás-vezérelt növekedési rezsimnek tekinthetők. A déli országcsoportban a 2008-as válság előtt egyértelműen a fogyasztás húzta a gazdasági növekedést, azonban a válság után nem tudta betölteni a korábbi szerepét, míg az enyhén javuló exportteljesítmény nem ellensúlyozta a fogyasztás hanyatlását. A déliek fogyasztás-vezérelt növekedési rezsimje tehát tartós lejtmenetbe került, ami tükröződik a legfejlettebb EU-tagországoktól való gazdasági leszakadásukban is. A V4-ekben mindkét időszakban, noha a válság után kisebb mértékben, a belső fogyasztás bővülése számottevően hozzájárult a gazdasági növekedéshez. Ez ellentmond a szakirodalomnak, ugyanakkor a három országcsoport közül egyedül a V4-ekről mondható el az, hogy a nettó export mindkét időszakban pozitívan befolyásolta a növekedést (kivéve Szlovákiában 2001 és 2007 között), ebben az értelemben valóban export-vezérelt növekedési rezsimekről beszélhetünk.
Míg a fogyasztás elsősorban a háztartások keresletére támaszkodik, addig az exportot a kínálati oldal, vagyis a vállalati szektor termeli. Ezért is fontos, hogy válsághelyzetben, mint amilyen a koronavírus járvány, a kormányzati intézkedések működésben tartsák a gazdasági növekedés motorját. Export-vezérelt piacgazdaságokban így elsősorban a vállalati szektor közvetlen támogatását (ilyen például a Kurzarbeit, vagyis a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak bérének állami támogatása), míg fogyasztás-vezérelt piacgazdaságokban a háztartásoknak közvetlenül juttatott támogatásokat tekinthetjük indokoltnak, hiszen utóbbiak indirekt kereslet-gerjesztő hatásúak, míg előbbiek a cégek működését, áttételesen az exportot is segítik. Emiatt is érdekes azt megvizsgálni, hogy a három országcsoportban a kormányzati válságkezelés mekkora hangsúlyt fektetett a keresleti és a kínálati oldal megsegítésére, egyáltalán összhangban vannak-e az intézkedések a növekedési rezsimekkel?
Az IMF folyamatosan bővülő adatbázisa segítségével nyomon követhető a világ szinte valamennyi országának koronavírus válságkezelése. Ez alapján megállapítható, hogy kivétel nélkül mindegyik itt vizsgált déli és keleti EU tagállam jelentős forrásokat mozgósított a kínálati szektor, vagyis a vállalatok megsegítésére, azonban a háztartások támogatása, azaz a közvetlenebb kereslet-élénkítés terén jelentősek a különbségek, melyeket az 1. táblázat foglal össze. Minden olyan új intézkedést, amely a válsághelyzet alatt közvetlen kifizetést (tehát nem hitelt vagy adókedvezményt) jelent a háztartásoknak vagy egyes társadalmi csoportoknak (tanulók, nyugdíjasok, munkanélküliek), a fogyasztás direkt élénkítése céljából hozott lépésnek lehet tekinteni, és ezek szerepelnek az alábbi táblázatban.
|
1. táblázat: A koronavírus járvány idején nyújtott közvetlen, háztartásoknak és rászoruló csoportoknak juttatott állami juttatások |
|
||
|
Balti államok |
Észtország |
- |
|
|
Lettország |
munkanélküliek egyszeri pluszjuttatása; egyszeri szülői támogatás kiskorú gyerekek után (2 éves korig), sérült gyerekeket nevelők egyszeri támogatása; iskoláskorú gyerekenként egyszeri támogatás a szülőknek a kényszerű otthonmaradás napjaival arányosan; egyszeri juttatás gyermekenként; árvák, nyugdíjasok és rokkantak egyszeri támogatása; álláskeresési támogatás |
||
|
Litvánia |
munkanélküli segély és táppénz emelés; egyszeri álláskeresési támogatás; egyszeri juttatás azoknak, akik a járvány miatt elvesztették munkájukat; családi pótlék növelés és egyszeri kiegészítő juttatás; árvák, özvegyek, rokkantak és nyugdíjasok egyszeri juttatása |
||
|
Visegrádi Négyek |
Csehország |
egyszeri juttatás a nyugdíjasoknak; gyermeknevelési támogatás; önfoglalkoztatóak támogatása |
|
|
Magyarország |
egyszeri juttatás az egészségügyi dolgozóknak, 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetése; családi otthonfelújítási támogatás |
||
|
Lengyelország |
gyermeknevelési támogatás növelése; egyszeri juttatás a szülőknek az iskolabezárások kompenzálására; gyermekenként járó utazási utalvány, sérült gyereket nevelő családoknak kétszeres értékben; egyszeri juttatás a mezőgazdaságban dolgozóknak és civil szervezetek alkalmazottainak; egyszeri juttatás az egészségügyben dolgozóknak |
||
|
Szlovákia |
egy hónappal növelt munkanélküli segély; rokkantak utazási támogatása; gyermeknevelési támogatás; karantén idejére táppénz nyújtása; egészségügyi dolgozók pluszjuttatása; önfoglalkoztatóak jövedelmi támogatása |
||
|
Dél-európai államok |
Görögország |
munkanélküli segély növelése; egyszeri juttatás foglalkoztatottaknak; támogatás hiteltörlesztési nehézséggel küzdő háztartásoknak; egyszeri szülői kompenzáció az iskolabezárások miatt |
|
|
Olaszország |
juttatás elbocsátott és önfoglalkoztató dolgozóknak; egyszeri juttatás a családoknak |
||
|
Portugália |
önfoglalkoztatóak egyszeri juttatása; pénzbeli támogatás fizetés nélküli szabadság esetén; munkanélküliek egyszeri támogatása; szülői kompenzáció iskolabezárások vagy betegség miatt |
||
|
Spanyolország |
munkanélküliek és önfoglalkoztatóak egyszeri juttatása; táppénz emelése koronavírusos alkalmazottak és karanténba kényszerülők számára; álláskeresési támogatás; havi juttatás határozott szerződéssel foglalkoztatottaknak; gépjármű támogatás; munkanélküli segély emelése; koronavírus által érintett háztartásbeliek pénzbeli támogatása; gyermekek étkezési támogatása |
||
Az 1. táblázatból kiderül, hogy összhangban a fogyasztás-vezérelt modellel, a déli országok kivétel nélkül mind jelentős pénzbeli juttatásokat nyújtottak a háztartásoknak vagy rászoruló csoportoknak, közülük is kiemelkedik Spanyolország a számos közvetlen juttatással. A V4-ek esetében a kép vegyes: Lengyelország és Szlovákia viszonylag nagyvonalú és széles társadalmi rétegeket érintő közvetlen támogatásokat nyújtott, azonban Csehország és különösen Magyarország szűkmarkúan bánt az állami források ilyen célokra való költésével. A legérdekesebb a Balti államok példája, ahol Észtország semmilyen közvetlen pénzbeli kifizetést nem kínált a keresleti oldalnak, míg Lettország és Litvánia – hűen a fogyasztás-vezérelt növekedési rezsimhez – széleskörű támogatást nyújtott a háztartásoknak és rászoruló csoportoknak.
A fenti markáns különbségek a járvány kereslet oldali hatásainak mérséklésére nagyrészt egybevágnak a növekedési rezsimekből következő logikával. A fogyasztás-vezérelt déliek ennek megfelelően a vállalati szektor támogatása mellett bőkezű segítséget nyújtottak a háztartásoknak, melyek fogyasztási kedve volt korábban a gazdasági növekedés letéteményese. A V4-ekben vegyes a kép, ám az összességében visszafogottabb közvetlen támogatások a háztartásoknak és a rászoruló csoportoknak visszavezethetőek az export-vezérelt modellre. Ezek az országok a vállalatoknak nyújtott támogatásokat igyekeztek előtérbe helyezni, ezáltal a munkahelyek védelmén keresztül indirekt módon befolyásolni a keresletet. A Balti fogyasztás-vezérelt államok – Észtország kivételével – a déliekéhez hasonlóan bőkezűnek bizonyultak. Az észt különutasságra magyarázat lehet, hogy a kormány gazdaságpolitikája a pénzügyi stabilitást tekinti elsődlegesnek és emiatt meglehetősen visszafogottan költekezik, még válsághelyzetben is. Összességében elmondható, hogy a növekedési rezsimek és a kormányzatok kereslet oldali válságkezelési intézkedései között jelentős az összhang, ami azt is sugallja, hogy politikailag jól beágyazott rendszerekről van szó. Kérdés ugyanakkor, különösen a dél-európai országok esetében, hogy a válságba jutó növekedési modelljük fenntartása állami eszközökkel segítheti-e a kilábalást, megindíthatja-e a felzárkózási folyamatot.
A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj és az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5-CORVINUS-112 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.
