A kutatás legfontosabb eredményei, hogy a hősi és áldozati szerepekre való gyakori utalások mellett a különböző populista kommunikációs elemek – mint például a nemzet nagysága vagy a nép kiemelt szerepe – rendre megjelennek a vizsgált populista politikusi beszédekben.
A szerzők a vonatkozó tudományos elemzések kapcsán két jelentősebb problémára hívják fel a figyelmet. Megítélésük szerint korábban kevesen vizsgálták egyrészt a kollektív emlékezet megjelenését, másrészt az áldozati szerep hangsúlyosságát szélsőjobboldali diskurzusokban. A populista politikai aktorokra jellemző kommunikáció kapcsán kiemelik, hogy a múlt eseményeire való hivatkozáskor nem csupán a győztes, pozitív emlékek felidézését tartják fontosnak, hanem az áldozati szerep vizsgálatát is. Hiszen éppen ezek az élmények bizonyíthatják, hogy a nemzet a legnehezebb megpróbáltatásokat is képes legyőzni és azokon felülemelkedni, és ezek az élmények jelentősen hozzájárulhatnak a nemzet egységének konstruálásához. A populista értelmezés szerint az áldozatiság még szorosabban összekovácsolja a nemzet tagjait, és intenzívebb érzelmeket válthat ki a politikai közösség tagjaiból, úgymint bosszúvágy, vagy éppen az elismerés iránti vágy, esetleg a nehézségek legyőzésével feltámadó büszkeség, amelyek erőforrásként szolgálnak politikai mobilizáláshoz.
A kvalitatív összehasonlító kutatás két, szélsőjobboldali politikai csoportok számára különösen fontos eseményt vizsgál 2014 és 2019 között: a magyar Nemzeti Összetartozás Napját, valamint a lengyel Függetlenség Napját. Az elemzés összesen huszonnégy, a vizsgált ünnepek, megemlékezések alkalmából elmondott beszédet tartalmaz, beleértve jobboldali populista kormánypárti és ellenzéki politikusok beszédeit is. A narratívaelemzés a beszédekben megjelenő eseménytörténetre (a bevezetésre, konfliktusra, tetőpontra és hanyatlásra) valamint szereplőkre (főhősökre és vetélytársakra) helyezi a hangsúlyt. A szerzők vizsgálják, hogy a felszólaló politikusok milyen módon építik fel a közönség elé tárt történetüket, és milyen karaktereket jelenítenek meg ezekben a történetekben.
A tanulmány megállapítja, hogy a megemlékezések és az ezalkalomból elmondott beszédek fontos politikai funkciókat töltenek be mindkét országban. Egyrészt legitimitást biztosítanak a hatalomban lévő politikusok és pártjaik számára, míg az ellenzéki politikusok elsősorban politikai mobilizációs céllal építik fel a beszédeket, és ennek érdekében igyekeznek a múltbéli eseményeket minél drámaibb színben feltüntetni. A populista kommunikációra jellemző elemek szintén hangsúlyosak minden felszólaló esetén. Legfontosabb ezek közül, hogy a nemzet áldozati szerepének kihangsúlyozása alkalmas arra, hogy igazolja a populista politikusok nép nevében való fellépését.
A cikk a Journal of Contemporary European Studies című folyóiratban jelent meg, a teljes írás az alábbi linken érhető el.