Az előadás a propaganda fogalmi meghatározásának komplexitását járta körül. Oroszország ukrajnai intervenciója és az Izrael és a Hamász közötti háború esettanulmányaira alapozva Baden a propagandáról alkotott elképzeléseink újragondolására hívta fel a figyelmet. A dezinformációra és álhírekre fókuszáló tanulmányokat meghaladva a propagandát részvételi társadalmi folyamatként értelmezte, amely kulturális narratívákon, kommunikációs kampányokon és a napi információáramláson alapszik.
Mindezek fényében Baden és munkatársai a propagandát egy olyan stratégiailag tervezett, nyilvános kommunikációs formaként azonosítják, amely politikai kérdésekben igazság-monopóliumra törekszik és ezzel egyidejűleg delegitimizál minden ellenvéleményt. Ez a definíció kitágítja azokat az értelmezéseket, amelyek a propagandát pusztán autoriter kontextusokban tárgyalják, hisz a benne foglalt feltételek a plurális demokráciákban is adottak. A propaganda ebben az értelmezésben ugyanis a társadalmi részvételre épül. Az egyén különféle módokon járulhat hozzá a propaganda gyártásához és terjesztéséhez, például kollektív hitrendszerek megerősítésén, szimbolikus hűségnyilatkozatok tételén, az ellenkező narratívák cáfolatán, illetve az ellenvélemények ellenőrzésén keresztül. Ezek a gyakorlatok fenntartják és kiterjesztik a propaganda hatókörét, mélyebben beágyazva azt a társadalmi struktúrákba.
Az előadás egyik központi állítása arra irányult, hogy a propaganda aktívan ösztönzi az egyént a szelektív információértékelésre. A hagyományos feltételezésekkel ellentétben ugyanis Baden azt állította, hogy a propaganda ritkán folyamodik nyílt hazugsághoz. Ehelyett rendszerint olyan narratívákat erősít fel, amelyek rezonálnak meglévő hitrendszerekkel. Viszont a propaganda egyidejűleg több szinten is működik. Egyrészt tartós metanarratívák konstruálásával formálja az egyén identitását. Másrészt adaptív kommunikációs kampányok segítségével becsatornázza a jelenlévő társadalmi aggodalmakat. Harmadrészt napi szintű információáramlást biztosít, reagálva az aktuális történésekre és bizonyítékokat szolgáltatva a propaganda legfőbb állításai mellett. Példaként azt a jelenséget hozta fel az előadó, hogy az izraeli médiaplatformok gyakran felerősítették a Hamászt kritizáló hangokat, miközben alig foglalkoztak a gázai palesztinok ellen elkövetett atrocitásokkal.
Zárásként Baden hangsúlyozta, hogy a propaganda adaptív, reziliens és önfenntartó társadalmi folyamat. Megismételve legfontosabb üzenetét, szemléletváltásra hívta fel a társadalomtudományos műhelyek figyelmét, hogy a propagandáról ne az igazság és hazugság dichotómiáján keresztül, hanem mint részvételi folyamatról gondolkodjanak.
A HUN-REN Politikatudományi Intézet további rendezvényeiről ezen a linken tájékozódhat!
Blogbejegyzés szerzője: Rákos Dominik