A kutatás alaptézise szerint a legfontosabb politikai intézmények megszületésében, működésében és változásában kulcsszerepet játszanak a politika egészére vonatkozó, átfogó jellegű szemantikai leírások, melyeket a politika orientációs keretének nevezek. A kutatás első, módszertani szakaszában – elsősorban Niklas Luhmann rendszerelméletére és a framing-elméletre támaszkodva – meghatározom ezen orientációs keret mibenlétét és működésének jellemzőit. A kutatás második, eszme- és társadalomtörténeti része az orientációs keret történelmi változásait vizsgálja. A harmadik, aktuálpolitikai szakasz egyrészt bemutatja, hogy a politika mai működési zavarai leírhatók úgy, hogy az eddigi orientációs keret már nem képes betölteni funkcióját, másrészt pedig számba veszi azokat az új gyakorlati törekvéseket – mint például a tudomány és a társadalom viszonyának demokratizálása – melyek egy új orientációs keret kialakulása felé mutatnak.