|
A kutatás rövid neve |
KORMÁNYALAKÍTÁS ÉS KOALÍCIÓS PÁRTÖSSZETÉTEL |
|
A kutatás teljes neve |
Kormányalakítás és koalíciós pártösszetétel Magyarországon, 1990-2010 |
|
A kutatás rövid leírása |
A kutatás során azt a kérdést vizsgáltam meg, hogy milyen hatása van a kormányalakításra és a pártösszetételre a választói akaratnak, a pártok programtávolságának, és az intézményi környezetnek, beleértve az államfőt is. A három kérdés releváns, és érdekes problémát jelentenek, mind a magyar politika, mind a koalíciós kutatás szemszögéből. Egyrészt, a politikusok 1990 óta a koalíciókötés és kormányalakítás utólagos igazolásában és legitimálásában, a közfogyasztásra szánt érveikben talán a leggyakrabban arra hivatkoznak, hogy „az ország erre a koalícióra szavazott”, „választók ezt a koalíciót akarták”. A másik gyakran hangoztatott érvük az elvi alapokon való együttműködés hangsúlyozása, hogy „mi csak a programok alapján vagyunk hajlandók együttműködni.” Emellett, minden kormányalakításkor megindul a találgatás a lehetséges forgatókönyvekről, és az államfő is figyelem középpontjába kerül. |
|
A kutatás időtartama |
2009-2012 |
|
A kutatás jellege |
Egyéni projekt |
|
Projektvezető |
Horváth Péter |
|
Kutatásvezető |
Horváth Péter |
|
Kapcsolat |
|
|
Leírás |
A kutatási eredmények alapján az a következtetés vonható le, hogy a fenti elméletek és magyarázatok meglehetősen gyengén teljesítenek, az esetek körülbelül negyedét-ötödét magyarázzák, és még a legjobb esetben is (intézményi környezet), csupán a kabinetek negyven százalékát. A kutatás új eredménye a politikatudomány számára az lehet, hogy sikerül bemutatni, hogy hazánkban nem működik a koalíciós kutatás néhány bevett magyarázata. Emellett, talán sikerült cáfolnom néhány – magyar politikával kapcsolatos – közkeletű vélekedést is, pl. a pártok programalapú együttműködésével, a választók akaratával, vagy éppen az államfő szerepével kapcsolatosan. Úgy tűnik, ezek a közkeletű magyarázatok egyike sem ad kielégítő választ a kormányalakítás kérdésére. A kutatást összegző értekezésemet azzal zárom, hogy a konklúzió által felvetett dilemmára megpróbálok egy tentatív magyarázatot adni, amely további kutatások kiindulópontja lehet. Eszerint a kormányalakítás során a politikusok egyrészt megpróbálnak eloldódni a választói akarattól, illetve ezt megelőzően is, csökkenteni a választások bizonytalan kimenetelét, míg a pártösszetétel a kormányalakítási szabályok helyett a politikusok egymásra irányuló percepciója alapján dől el. A választások kimenetelében jelenlévő bizonytalanság csökkentését és a választói akarattól való eloldódást a politikusi autonómia teszi lehetővé, a pártösszetételt meghatározó politikai percepciót pedig a bal-jobb irányítja. Mindez a politikusokra irányítja a figyelmet: úgy tűnik, a magyar politikának és demokráciának inkább ők a főszereplői, és nem a választók.
Aszimmetrikus koalíciók. A választási programok szerepe a koalíciók pártösszetételében, 1990-2002. Working Papers in Political Science 2011/4., Budapest, Institute for Political Science, MTA. http://www.mtapti.hu/pdf/wp_horvath.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2010_2szam/2010_2_horvath.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2009_3szam/horvath-2009-3.pdf |
