A Politikatudományi Intézet blogja
2018. április 12-én Gian Vittorio Caprara "Personal Determinants of Political Divide" címmel előadást tartott a Politikatudományi Intézetben.
.jpg)
Darabos Ádám
gyakornok
Demokrácia- és Politikaelmélet Osztály
Mitől válik egy politikai vezető karizmatikussá? A kutatók egy része szerint az egyéni, személyes képességek tesznek bizonyos politikusokat kivételessé. Mások a környezeti adottságokra, válságokra vezetik vissza azt, hogy miért tekint a nép bizonyos politikai vezetőkre különleges képességekkel bírónak. Philip Smith szociológus szerint mindkét szempontot érdemes figyelembe venni, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a politikai vezető csak akkor tudja karizmatikus képességeit alátámasztani, hogyha az adott közösség kultúrájához igazodva egy sajátos megváltásnarratívát alakít ki. Smith erre a gondolatra alapozva egy elméletet dolgozott ki, majd három karizmatikus politikai vezető (Adolf Hitler, Winston Churchill és Martin Luther King) példájával kívánta bizonyítani annak alkalmazhatóságát. A következőkben Smith „Culture and Charisma: An Outline of a Theory” című tanulmányának főbb megállapításait mutatom be röviden, majd módszerének használhatóságával kapcsolatosan fogalmazom meg aggályaimat.
Farkas Xénia
Politikai Viselkedés Osztály
Manapság a szöveges tartalmak mellett egyre jobban figyelünk a politika látványára is: a plakátok, reklámok és felugró ablakok az életünk elkerülhetetlen részévé váltak. A vizualitás a beszédekhez és írott anyagokhoz hasonlatosan jelentésekben gazdag. A politikai kommunikáció vizsgálatát tehát ki kell terjesztenünk a videókra, fényképekre, plakátokra.
Szűcs Zoltán Gábor
Demokrácia- és Politikaelméleti Osztály
Rossznak kell-e lennünk a politikai sikerért? Szentesíti-e a cél az eszközöket a politikában? A közhiedelemmel ellentétben a politikai realistákat nem csak a „piszkos kezek dilemmája” érdekli, amikor erkölcs és politika viszonyával foglalkoznak. S ha mi magunk is szeretnénk jobban megérteni azokat az erkölcsi kihívásokat, amelyekkel a politikában elkerülhetetlenül szembesülünk, érdemes odafigyelni arra, amit a realisták valójában mondanak.
Bíró-Nagy András
Kormányzás és Közpolitika Osztály
A közép-európai országok már csaknem 15 éve az Európai Unió tagjai, az Európai Parlamentbe delegált képviselőik tevékenységéről mégis igen korlátozott a közvélemény tájékozottsága, és a témáról rendelkezésre álló akadémiai tudás is. Ebből következően nem meglepő, hogy széles körben elterjedt az a mítosz, miszerint a keleti bővítés után az új tagállamok több nacionalizmust és széthúzást vittek be az európai politikába, gyengítve az EU kohézióját. Az alábbiakban a régiónkból egyszerre csatlakozott öt ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) példáján, az első két teljes ciklus (2004-2014) szavazási jegyzőkönyvei alapján cáfolom ezt a legendát.
.jpg)
Papp Zsófia
Politikai Viselkedés Osztály
A demokráciák többségében nemcsak pártok, hanem egyéni képviselőjelöltek közül is választhatunk. Felmerül a kérdés: mit tudnak tenni a parlamenti képviselők, hogy újra elnyerjék szavazatunkat? Vajon a szorgalmas képviselők nagyobb eséllyel maradnak politikában? Milyen feltételek mellett teljesül a képviselők elszámoltatása Európában? Az alábbi posztban ezekre keressük a választ.
Csizmadia Ervin
Politikai Viselkedés Osztály
Ma, amikor sokan temetik a pártokat, mások pedig ugyanezt teszik a pártokat temető kritikusokkal, talán nem érdektelen fellapoznunk a maga korában (az 1960-as évek közepén) klasszikus és úttörő könyvet: a Joseph LaPalombara és Myron Weiner szerkesztette Political Parties and Political Development című kötetet. Még politológusok is ritkán nyúlnak vissza ilyen régi szövegekhez, nemhogy a politikára csak madártávlatból figyelő olvasók. Én éppen azért teszem, mert ez a kötet ma is él, s adódnak belőle mai tanulságok.
2017. szeptember 28-án Frank Baumgartner (University of North Carolina) két témáról tartott előadást a PTI-ben. Az első előadásában a Comparative Agendas Project című nemzetközi kutatásról beszélt. A második prezentációjában, melynek videóváltozatát most közöljük, a nemrégiben megjelent Deadly Justice: A Statistical Portrait of the Death Penalty című könyvéről beszélt. Munkatársaival az Egyesült Államokban halálbüntetést kiszabó ítéleteit vizsgálták szociológia szempontból. A negyven évet felölelő adatbázist statisztikai módszerekkel elemezték, mégpedig azért, hogy az amerikai büntetőpolitika deklarált céljait és működését egybevessék. Az előadás összefoglalja a kutatás főbb megállapításait, melyek a halálbüntetés mai amerikai gyakorlatának kritikájaként olvashatók. Frank az intézetünkben működő Comparative Agendas Projekt (CAP) meghívására érkezett Magyarországra.
Farkas Eszter
Politikai Viselkedés Osztály
Vajon jellemvonásaink – mint például kedvesség, szorgalom, kíváncsiság, zárkózottság – milyen mértékben befolyásolják pártszimpátiánkat? Illetve vannak-e olyan személyiségjegyek, amelyek bizonyos pártok szavazóira inkább jellemzőek, míg más pártok támogatóinál hiányoznak? Bakker és szerzőtársai szerint igen. Azt találták: a populista szavazókra kevésbé jellemző a barátságosság, mint más pártok szavazóira.
Pócza Kálmán
Demokrácia- és Politikaelméleti Osztály
A magyar kormányt az utóbbi időben sokszor vádolták azzal, hogy a jogot egyszerűen a politika eszközének tekinti és ahelyett, hogy a jog védelmet tudna nyújtani az egyén számára a kormányzat túlkapásaival szemben, éppen a hatalmon lévők céljait szolgálja ki. Persze maga a kormány sem volt rest arról panaszkodni, hogy az Európai Bíróság az ún. kvótaperben elhagyta a jog terepét és politikai döntést hozott. Ha máskor nem, hát ezen jelenségek kapcsán az olvasóban egészen biztosan felmerült a kérdés: vajon milyen viszonyban van egymással jog és politika? Az alábbi bejegyzés, pár lépést hátralépve és kicsit tágabb, eszmetörténeti összefüggésben szemlélve ezt a kérdést járja körül.